A repülő zebra - Mikulásfalvi történetek - PNP
Öt manó egy nap éppen piknikezett a Mikulás faluja előtt, amikor a viharos északi szél felkapta őket!
Az első manó, Retki, úgy talált haza, hogy egy vörös csillagot követett a horizonton.
A második manót, Kyokit a posta hozta haza.
A harmadik manó, Kara, egy holhoja volt, egyike azoknak a manóknak, akik a Mikulás rénszarvasait idomítják. Hozzászokott ahhoz, hogy erős légáramlatokon navigáljon, hogy segítsen rénszarvas barátainak repülni, és hagyta, hogy a szél egészen Afrika közepéig vigye.
"Milyen messze vagyok az Északi-sarktól!" - gondolta. "Hogy fogok valaha is hazatalálni?"
Kara nagyon találékony manó volt, aki még a legnehezebb problémákra is képes volt megoldást találni. Szerencsére sikerült megtartania a hátizsákját. Kinyitotta, és kivett belőle egy varázscitromból készült bájitalt, ami Mikulásfalván kívül terem.
A bájitallal a kezében Kara odalépett egy csapat zebrához, és ösztönét és tapasztalatát felhasználva kiválasztotta a leggyorsabbat a csapatból. Megsimogatta a bundáját, megsimogatta a sörényét, és adott neki inni a bájitalból. Amikor a zebra felemelte patáit a földről, Kara felkapaszkodott a hátára, és mindketten visszarepültek Mikulás falujába. A Mikulás ott fogadta őket a szokásos vidám nevetésével. "Ho ho ho ho! Kedves zebra, hogyan is köszönhetném meg neked, hogy hazahoztad az egyik elveszett manóm?" - kérdezte.
A zebra odahajolt a Mikuláshoz, és titokzatosan súgott valamit a fülébe.
Még abban az évben azok a szerencsések, akiknek sikerült meglátniuk a Mikulást és a szánját a nagy éjszakán, láthatták, hogy az egyik rénszarvasnak nem volt agancs a fején... és fekete-fehér csíkos bundája volt. A kis zebra nagyon örült a jutalmának.
Kara számára elég jutalom volt, hogy újra a saját ágyában aludhatott! Jó éjszakát kívánt Retkinek és Kyokinak, és remélte, hogy a másik két eltűnt barátjuk is hamarosan hazatalál.