
Öt manó egy nap éppen piknikezett a Mikulás faluja előtt, amikor a viharos északi szél felkapta őket!
Az első manó, Retki, úgy talált haza, hogy egy vörös csillagot követett a horizonton.
A második manĂł Kyoki volt, MikulásnĂ© szemĂ©lyi asszisztense. A szĂ©l átvitte Ĺ‘t a vihar közepĂ©n, Ă©s figyelmeztetĂ©s nĂ©lkĂĽl ledobta egy használaton kĂvĂĽli kĂ©mĂ©nynĂ©l, egy helyi iskola tetejĂ©n. Bár már majdnem este hĂ©t Ăłra volt, kĂ©t diákcsoport itt maradt, hogy rĂ©szt vegyenek nĂ©hány iskola utáni tevĂ©kenysĂ©gen. Az elsĹ‘ egy fiatal bĂ©lyeggyűjtĹ‘ csoport volt, akik a világ minden tájárĂłl származĂł bĂ©lyegekkel kereskedtek. A második csoport egy művĂ©szeti Ă©s kĂ©zműves osztály volt, akik iskola után dolgoztak, hogy befejezzĂ©k az Ă©v vĂ©gi projektjĂĽket.
Amikor a manó leszállt a kéményre, a gyerekek pánikba estek. Rájöttek, hogy odakint olyan rossz az idő, hogy reggelig nem tudnak hazamenni. Az éjszakát a sötétben kell majd tölteniük, távol a családjuktól és az ágyuktól.
Kyoki, aki hozzászokott, hogy egy egĂ©sz falunyi kiszámĂthatatlan elfet irányĂtson, rögtön tudta, mit kell tennie. ElĹ‘ször is, hogy feldobja a gyerekek hangulatát, kivette a hideg tejet a hűtĹ‘bĹ‘l, Ă©s forrĂł csokoládĂ©t kĂ©szĂtett. Miután megnyugodtak, csapatokba szervezte Ĺ‘ket - az egyiknek az iskolai menzán megmaradt Ă©telekbĹ‘l kellett elkĂ©szĂtenie a vacsorát, a másiknak pedig a tornaszĹ‘nyegeket kellett átalakĂtania kĂ©nyelmes rögtönzött ágyakká. Amikor eljött a lefekvĂ©s ideje, Ă©s nĂ©hány gyereknek már hiányozni kezdtek a szĂĽlei, karácsonyi Ă©nekeket Ă©nekelt a gyerekekkel, hogy mindannyiukat álomba ringassa.
Másnap, mielĹ‘tt hazaindultak volna, a gyerekek Ăşgy döntöttek, hogy valami kĂĽlönlegeset tesznek, hogy megköszönjĂ©k Ăşj barátjuknak, Kyokinak. A művĂ©szeti Ă©s kĂ©zműves tanulĂłk egy nagy bĹ‘röndöt Ă©pĂtettek neki lĂ©gzĹ‘nyĂlásokkal, a bĂ©lyeggyűjtĹ‘k csoportja pedig a legjobb karácsonyi bĂ©lyegeiket adta fel, hogy Kyokit a bĹ‘röndjĂ©ben postán kĂĽldhessĂ©k vissza az Északi-sarkra.
Miután Ă©psĂ©gben visszatĂ©rt a saját ágyába, jĂł Ă©jszakát kĂvánt Retkinek, aki nĂ©hány nappal korábban tĂ©rt vissza, Ă©s remĂ©lte, hogy három másik barátja hamarosan csatlakozik hozzájuk.